Pinstory 1 : A vidra-pinek története


Párszor már említettem, hogy nagyon fontos helyet foglalnak el a szívemben a vidra-pinek, de eddig nem meséltem el, hogy miért is jelentenek nekem olyan sokat.

Az évek alatt többször felmerült már bennem, hogy esküvői köszönőajándéknak ajánljam a pineket, volt is pár megkeresésem, de végül ezekből a projektekből csak egy valósult meg.

Az egyik barátnőm, Luca esküvőjére készíthettem el Barcelona egyik híres szimbólumának, a virágos panot csempéknek a pin verzióját. Luca és a férje ugyanis imádják Barcelonát és sok időt töltöttek ott, ezért ezt a kis motívumot választották az esküvőjük központi grafikai elemének. Imádtam az ötletet, és örültem, hogy végre megvalósulhat egy ilyen projekt is. 

Innen már lehet, hogy kitaláljátok, hogy kinek az esküvőjére készültek a vidra-pinek. 

Naná, hogy az enyémre! 

(fotók: Petrák Sára, photobysara.com, dekor: Flowery Wedding Decor)

Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, egyrészt mert saját magam megrendelőjének lenni mindig kihívás, (pláne hogy közben egy esküvőt is meg kell szerveznem, ami finoman szólva is stresszes :D) illetve Lucáék egy konkrét ötlettel álltak elő, de itt most nekem kellett kitalálnom, hogy milyen kritériumoknak is kell megfelelnie egy esküvői pinnek. Mivel elsősorban a vendégeinknek készítem őket, fontos volt, hogy nekik legyen egy kedves kis emléktárgy, de szerettem volna, ha nem azonnal a fiókokban, vagy emlékes dobozokban végeznék.

Akkor tehát nézzük, hogy mik voltak a tervezés fő szempontjai:

1. legyen a pin könnyen hordható, akár minden nap viselhessék

2. ne legyen a témája nagyon esküvős, elég, ha a résztvevők tudják, hogy milyen eseményhez kapcsolódik 

3. valamilyen jelzéssel legyen azért mégis egyértelmű, hogy nem egy hétköznapi pinről van szó

4. mivel az esküvőnk szűk családi körben történt, a 100 legyártott pinnek családon kívül is gazdát kell majd találnia

5. legyünk benne mindketten, de ne páros pin legyen, mert egy mikroesküvőhöz kicsit túlzás lenne 200 pint legyártani

6. ne szerepeljen a designban dátum, mert 2022-re végképp megtanultuk, hogy bármikor bármi közbejöhet

Ez alapján a lista alapján azt gondolhatjátok, hogy rettenetesen meg volt kötve a kezem a tervezésnél, de biztosan tapasztaltátok már, hogy az ember annál kreatívabb tud lenni, minél kisebb a mozgástere. Mivel itt az általános technológiai kötöttségek mellé bejött még egy csomó másik szempont is, ezért végül nem is telt túl sok időbe, amíg kibontakozott a fejemben a téma és a forma, amivel választ tudtam adni a tervezési problémákra.

Először nézzük is a témát!

Rólam tudjátok, hogy imádom az állatokat, a kutya- és mormotarajongásomat például sosem rejtem véka alá, ezért természetesen van “közös állatunk” is Istvánnal, mégpedig a tengeri vidrák. Az egész úgy kezdődött, hogy hozott nekem ajándékba egy boygirlparty pin-t, amin két tengeri vidra volt, és egy vidrás zoknit. Mondanom sem kell, hogy ezt utána temérdek vidrás videó egymásnak küldözgetése és közös nézése követte. 2019-ben pedig, életünk egyik legjobb nyaralásán, Lisszabonban végre élőben is láthattuk ezeket a szupercuki állatkákat az ottani Ócenáriumban, aminek a vidrás plakátját egy random séta közben fedeztem fel visongva. 

igazividrak

Szóval a vidra téma alapból nagyon adta magát, de nyilván más oka is van annak, hogy végül ezek az állatkák szerepelnek az esküvői kitűzőinken is. 

Tudtátok, hogy a vidrák összekapaszkodva alszanak, hogy ne sodródjanak el egymás mellől a hullámzó tengeren?

Ez egyrészt irtó cuki dolog (kicsi puha mancsok!), másrészt viszont mégis csak a túlélésüket szolgálja. Én pedig most kicsit így gondolok a házasságra is, de ha jobban belegondolok, ez az összes emberi kapcsolatomra érvényes. Amilyen furcsa és nehéz időket élünk mostanában, megint egyre fontosabb lett, hogy összefogjunk (vagy ha úgy tetszik összekapaszkodjunk), mert habár egyelőre nem a szigorú értelemben vett túlélésért küzdünk, valahogy mégis csak a hozzánk közelálló emberek segítenek abban, hogy meg tudjunk küzdeni a naponta felmerülő új élethelyzetekkel és nehézségekkel.

Amikor még a pin felfedése előtt instastoryban megmutattam a backing cardot, akkor megkérdeztelek titeket, hogy vajon milyen kitűző fog rákerülni, és sokan tippeltetek Balaton-témájú pinre. Valami olyasmit írtam erre a felvetésre, hogy itt most veszélyesebb vizekről van szó. Hát, erre gondoltam akkor :)

És hogyan lehet formába önteni egy vidrapárt a legköltséghatékonyabban?

Úgy, hogy a vidrapár valójában két egyforma vidra egymásba forgatva. Így annak ellenére, hogy egyedül is hordhatóak, kettő egymásba illesztve tökéletesen kiegészíti egymást, úgy, ahogy én is gondolok a kettőnk kapcsolatára.

Bevallom, sosem terveztem még ilyen pint, és mivel a gyártási eljárásból fakadóan a pinek külső körvonala mindig egy icipicit vastagabb, mint ahogy a leadott terveken szerepelnek, ezért ezzel is kalkulálnom kellett, és csak remélni tudtam, hogy amit papíron kitaláltam, az a valóságban is működni fog, de szerencsém volt! 

És hogy hogyan feleltek meg a vidra-pinek az elején felállított tervezési szempontoknak?

Az első két pontot a témaválasztással kipipáltam, hiszen a vidrák évszaktól és alkalomtól függetlenül cukik, és bármikor fel lehet tűzni őket, nem csak az esküvőn. Az esküvőre készült darabok hátuljába a monogramjainkat gravíroztattam egy szív formába (a dátumot továbbra sem mertem :D), ezzel kapták meg azt a megkülönböztető jelzést, ami miatt egyértelmű, hogy mégis egy fontos alkalomra készültek a kitűzők. A többi pin hátulja pedig természetesen üres maradt, hogy nektek sajat élményhez, és ne a mi esküvőnkhöz kötődjön. Így a 3-as, 4-es, sőt a 6-os pontok is teljesítve vannak. Az 5. pontot pedig azzal sikerült megvalósítani, hogy egy olyan páros pint terveztem, ami valójában mégsem páros pin.

vidrafázisok

Így leírva amúgy teljesen logikusnak és lineárisnak tűnik a tervezési folyamat, de tudnotok kell, hogy a valóságban ez egy sokkal káoszosabb történet, nagyon sok benne az intuíció, a zuhanyzás közben bevillanó ötlet, és sokszor én is csak utólag próbálok értelmet adni a csapongó gondolataimnak, ami aztán valahogy mégis kerek egész történetté áll össze. Vagyis addig nem nyugszom, amíg nem lesz az.

Köszi, hogy elolvastátok, és remélem, hogy a ti életetekben is vannak ilyen kedves vidrák, akikbe kapaszkodni lehet, amikor összecsapnak a hullámok. Ha igen, akkor akár meg is lephetitek őket egy-egy vidra-pinnel! :) 


Leave a comment


Please note, comments must be approved before they are published