A járványügyi helyzet miatt hetente egyszer, keddenként postázunk. Due to the pandemic we ship once a week on Tuesdays.

Hogy készülnek az OLOVKA kerámiák?


A kerámia tárgyakat kézzel formázom és festem, amik aztán az 1240° műhelyben kerülnek kétszeri kiégetésre. 

Eddig a legtöbb tárgyból csak 1 darab készült, a hamarosan élesedő kerámiák is mind-mind egyedi darabok.

 

  

Most először és valószínűleg utoljára porcelán tárgyakat is vásárolhattok tőlem, először róluk szeretnék írni kicsit hosszabban. 

Ezek a tárgyak papírporcelánból készültek, ami azt jelenti, hogy a folyékony porcelánmasszához kis mennyiségben papírt kevertünk, ami könnyebben formázhatóvá teszi az egyébként nagyon kényes alapanyagot. Porcelánnal dolgozni nem a wannabe keramikusok álma: ha túl száraz, reped, ha túl nedves, akkor lyukad, ezen segít egy kicsit a hozzáadott papír. A bekevert masszát egy gipszlapra öntöttem, ami felszívta a masszában lévő nedvesség egy részét, ettől plasztikus lett. Sodrófával lapot nyújtottam belőle, és ebből vágtam ki a formákat a tárgyak megépítéséhez (laptechnika). A színes részek színezett massza felhasználásával készültek, amikor is színtestet kevertünk az alapmasszához. Ezeket vagy ecsettel vittem fel a megépített tárgyra, vagy egyszerűen csak belemártottam őket, de volt hogy ebből is lapokat készítettem és azokat "ragasztottam rá" a tárgyamra. A hozzáadott papír természetesen teljesen kiég már az első, úgynevezett zsengélő égetés során. Ezt követi a mázazás, ami az én tárgyaimnál egy transzparens (átlátszó) mázat jelent, utána pedig az úgynevezett magastűzű égetés során nyeri el a végső formáját a tárgy kb. 1200°C-on. A kész tárgy nagyjából 16%-kal zsugorodik a kiindulási méretéhez képest.

És hogy miért nem lesz több porcelántárgy? 

Röviden: én és a porcelán nem lettünk barátok. Csodálatos tárgyakat lehet készíteni belőle, nagyon szép hideg (kékes) fehér színűre ég ki, ezért sokkal elegánsabb megjelenésű, mint a sárgásfehérre égő fehér agyag, amit a többi tárgyamnál használok. Viszont az agyag könnyebben formázható, kevésbé zsugorodik, elérhetőbb és számomra (jelenleg) izgalmasabb. Nem beszélve arról, hogy sokkal közelebb van az agyagozás az ovis gyurmázás élményéhez.  

Ezért kanyarodjunk is rá az agyagra!

A nyers agyagot lehet gyúrni, lapítani, nyomkodni, sodorni, ütögetni, amíg el nem nyeri az általunk elképzelt formát. Persze ugyanúgy, ahogy a porcelánnál, itt is fontos, hogy mekkora az agyag nedvességtartalma, ezért is van, hogy különböző munkafázisokat különböző szárazságú agyagon tudunk elvégezni, mire a tárgyunk készen áll az első égetésre. Például vájni úgynevezett bőrkemény állapotban tudjuk a tárgyat, amikor még van egy kis nedvességtartalma, de ahhoz, hogy csiszolni, retusálni tudjuk a tárgyat, már csontszáraznak kell lennie. Én festeni is csak csontszáraz állapotban szoktam, mert a festéket aztán egyből vissza is kaparom. Ezt az eljárást nevezzük sgraffitonak. Ahhoz, hogy mázazzam előbb szintén szükség van egy zsengélő égetésre, a transzparens máz felvitele után pedig ők is kapnak egy második égetést. Igaz, hogy ez már alacsonytűzűnek számít, de ne tévesszen meg a név, itt is 1000°C körüli fokokról beszélünk.

Mindig nagyon izgalmas látni, hogy a teljes folyamat alatt mennyit változik a tárgy, minden kemencenyitás felér egy tálcányi kindertojás felbontásával, és persze itt is vannak nagy meglepetések. Nem véletlenül szokás a Kemence Istenekhez (Kiln Gods) fohászkodni, hogy a tárgyunk egyben jöjjön ki a kemencéből, lehetőleg úgy, ahogy elképzeltük, és nem véletlenül mondjuk, hogy ezek az istenek bizony elég szeszélyesek. Néha a többször kipróbált, bejáratott dolgok is félresikerülnek, de azt hiszem, pont ez a kiszámíthatatlanság a kerámiázás legnagyobb szépsége is. Én rendkívül perfekcionista tudok lenni, ezért engem a kerámia nevel is, segít megtanulni elengedni, vállatrántani, és legtöbbször nagyon megszeretni a nem várt kimeneteket.

Remélem, találtok majd nektek tetszőt az első tárgyaim között!

Rami


Leave a comment


Please note, comments must be approved before they are published